spacer
spacer

spacer
 
header
JALTP.COM
Kezdőlap
Linkek
Keresés
Vendégkönyv
Részönkormányzat
A lakótelep története
Térkép
Képek
Galéria
Dési Művelődési Ház
Közösségi Ház
Szabó E. Könyvtár
ALUL-JÁRÓ
Medáliák Egyesület
Jégcsarnok
Tanuszoda
Írisz Családi Kör
FEGOSZ
Idősek Gondozóházai
Idősek Klubjai
HASZNOS
Ferenc Busz
Orvosi Rendelők
A 9. TV műsora

Informatikai partner
NRG-COM Kft.
 
Kezdőlap arrow A lakótelep története

A József Attila Lakótelep története Nyomtatás E-mail

A József Attila Lakótelep Budapest IX. kerületében helyezkedik el, az Üllői út, az Ecseri út, a Gyáli út és a Határ út által körülzárt területen. Mióta lakott ez a terület mindig önálló egységet képezett, de ugyanakkor mindig szerves része volt környezetének. A múltban környezetéhez képest való elmaradottságával, a jelenben, pedig önállóságával, jellegzetes adottságaival tűnik ki. 
Nem állt itt mindig a ma látható Kádár korszakban épült szocialista lakótelep. A terület történetében több egymástól alapjaiban eltérő szakaszt találhatunk.
A terület 1914 előtt beépítetlen legelő volt melyet alkalmanként lóversenyek megrendezésére használtak a neve Lóversenytérdűlő volt. Gróf Széchényi István a lóversenyzés magyarországi megteremtője az 1830-as 40-es években itt rendezte a futtatásokat. A XIX. Század vége felé, pedig katonai gyakorlótérnek használják.

Mozgalmas élet csak az első világháború éveiben kezdődik a területen. A világháború harctereiről már az első háborús évben olyan nagy számú sebesült katonát kellett a főváros közkórházaiban elhelyezni, hogy Budapest katonai parancsnoksága kénytelen volt ideiglenes barakk-kórház építését kérni a Székesfővárostól. Az építkezés már 1914 őszén megkezdődött, s két éven belül 120 ideiglenes barakk várta a frontokon megsebesült katonákat. 1916-ban az Üllői úti katonai kórháztábort Mária Valéria  főhercegnőről nevezték el, aki rendszeresen jótékonysági akciókat szervezett a telepen. Még ebben az évben tíz újabb, ekkor már téglából készült barakk épült, majd 1918-ban az hat utolsó barakk épülete került átadásra. 1917-ben a Mária Valéria-telepet körülkerítették, a fabarakkokat hadifogolykórházzá alakították, a kőbarakkokban katonai elosztó kórházat működtettek.

Az őszirózsás forradalom után a hadifogolykórházat felszámolták, a barakkokat, pedig lakásokká alakították át, melyekbe először a hazatérő fővárosi illetőségű katonák, és a megszállt területekről elmenekült, egzisztenciájukat vesztett állami kistisztviselők költöztek.
A Tanácsköztársaság idején a IX. kerületi Direktórium a Ferencváros szegény munkáscsaládjait költöztette a fabarakkokba, majd 1919 őszétől helyükbe újabb, határon túli menekültek költöztek.
1920-ban a főváros intézkedéseinek köszönhetően a telep három jól elkülöníthető részre oszlik. A telep délkeleti részén a Határ úthoz tartozó részen 54 fabarakkot téglaépületté alakítanak át, ez lesz a városi kislakásos telep , még a szocialista lakótelep építésének első ütemét is túléli.
A telep középső része 80 fabarakkból áll, a telep fennállása alatt mindig itt a legnagyobb a nyomor, itt a legrosszabbak az életkörülmények. A telep harmadik része az Ecseri útnál elhelyezkedő 16 nagyobb téglaépületből állt.

 „… A hajdani Mária Valéria telepre emlékezve akaratlanul is koncentrációs táborok döbbenetes képe villan elém. Igen tábor volt ez is valaha, a szegények, a legnincstelenebbek lágere. Nem volt körülfonva árammal töltött szögesdróttat lakóit sem őrizték fegyveres pribékek, Az Itt lakókat a nyomor, a kiszolgáltatottság kötötte a rozzant, düledező viskókhoz. Egy átkos népnyúzó rendszer kegyetlen vastörvénye: az éhség, a munkanélküliség kényszerítette ide a társadalom kivetettjeit. …
…Akkoriban állondó ás általános volt a munkanélküliség.
Mi te1epiek, többnyire munka nélkül, éhesen ődöngtünk a városban, vártuk telet. A tél, illetve a hó szinte egyetlen segítője volt a nyomorgóknak. A havazás pénzt hozott szegényes konyhánkra. Ilyenkor csapatostul vonultunk a hómunkásokat felvevő helyekre. …”

Dankó István: Tíz év a nyomortelepen
Egy volt Mária Valéria telepi lakos emlékezik
Népszabadság 1960. december 1.

A telepen tanyát verő nyomor túléli az 1945 utáni koalíciós éveket és a Rákosi rendszert is, felszámolása nyilvánvalóan csak a barakkváros eltüntetésével volt lehetséges. 1945 és 1948 között mindenhol a háború okozta károk helyreállítása folyik, a nyomortelep megszüntetése nem kerül napirendre. A Rákosi korszak sem sokat tesz a szükséglakótelepen élők ügyében, inkább szégyennek tartja létezését, ezért szinte semmi adat nem maradt ránk ebből a korszakból.

A Kádár korszak gazdasági és politikai konszolidációja után a lakásépítések száma növekedik, ekkor következik be a Mária Valéria telep végzete is. Egyrészt a városokba való áramlás gyorsuló folyamata követel meg új építkezéseket, másrészt a szükséglakótelep az egyik szégyenfoltja a rendszernek. Így a Mária Valéria telep bontása 1957-ben megkezdődik és a bontással párhuzamosan elkezd épülni az új lakótelep is. 1966-ig négyemeletes komfortos lapos tetős téglaházakat építenek melyekben viszonylag kis méretű, de komfortos lakások találhatók.


Az akkor még Üllői úti lakótelepnek nevezett komplexum több ütemben épül. Az első ütem során az Üllői út – Dési Huber utca – Egyetértés utca – Csárdás köz által határolt területen készült el 2312 lakás. A második ütemben újabb 3002 lakás épült meg, majd a harmadik ütem során az Üllői út – Ecseri út – Epreserdő utca – Csengettyű utca – Börzsöny utca – Toronyház utca – Dési Huber utca által határolt területen 1795 lakás készült el. A lakóépületek mellett közintézmények is helyet kaptak a lakótelepen. Összesen öt bölcsőde, három általános iskola és egy középiskola épült fel, valamint elkészült a Dési Huber István Művelődési Ház  épülete és a könyvtár is. A megépült lakásokba fiatal házasokat és korábban komfort nélküli lakásban élő családokat költöztettek.


1980 fejeződik be a közben kialakult paneltechnikával épült tizenegy emeletes házak építése, melyek megbontották a lakótelep addigi egységét. 1973-ban megnyitják a Pest-Buda mozit is.

Lakótelep városrendezési szempontból jellegzetes formát kapott, útrendszere nem merev derékszögű, és a házak nem az utcavonalra kerültek elhelyezésre, hanem a tájolásnak megfelelően helyezkednek el, továbbá, hogy az utcák hat központi tér köré csoportosuló kisebb egységet fognak közre. A házakat nem zsúfolták össze az öt-hat házból álló tömbök között viszonylag nagy szabad terület maradt, melyet a későbbiekben a parkosítások eredményeképpen gazdag növényzet fedett be.


A lakótelep a megépítése óta eltelt évtizedekben, Budapest legzöldebb lakótelepévé lett, az évek folyamán megnőttek az  első építkezések idején nagy számban ültetett fák és a házak közötti szabad területeken kialakult parkok rendszeres gondozása meghozta eredményét.

A lakótelep egész területén 30 Km/h lesz a legnagyobb megengedett sebesség és forgalomlassító „fekvőrendőröket” helyeznek el az oktatási intézmények és a játszóterek környékén.
A meglévő infrastrukturális és természeti adottságoknak köszönhetően a lakótelep kellemes élettérré alakult mely sok embert vonz. A viszonylag kis alapterületű lakások keresettek az egyedülálló fiatalok és a fiatal családok körében.

 
spacer
Epres Óvoda
Méhecske Óvoda
Napfény Óvoda
Ugrifüles Óvoda
Kosztolányi Dezső
Kőrösi Cs. Ált. Isk.
Weöres S. Ált. Isk.
Gundel K. VISZI
Harsányi J. GSZKI
Weöres S. Gimn.
Zöld Kakas Líceum
Buddhista Főiskola

IMPRESSZUM

www.desi.hu

desimuvhaz@desi.hu

Szerkeszti:

Dési Huber István Művelődési Ház

Bp. 1098 Toronyház u. 17/b

Tel: 280 6247, 280 7768  desimuvhaz@desi.hu

Hibabejelentés:

desimuvhaz@desi.hu


 
© 2017 József Attila Lakótelep
Joomla! is Free Software released under the GNU/GPL License.
spacer